A felvidéki magyarság kálváriája

2010-09-09 17:09
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A KIÁLLÍTÁS KÍSÉRŐJE (PDF)

 

KÉPEK A KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓRÓL

 

HÍRADÁSOK A KIÁLLÍTÁSRÓL

A Nógrád Megyei Levéltár és a Palóc Múzeum 2007. október 11-én, a balassagyarmati Palóc Múzeumban nyitotta meg NEVER AGAIN! SOHA TÖBBÉ! című kiállítását.
Az ünnepélyes megnyitón Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, valamint Medvácz Lajos balassagyarmati polgármester mondott köszöntőt, majd Fehér Csaba, a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum igazgatója mutatta be az anyagot az érdeklődők számára.

 

Elsőként az Európai Parlament brüsszeli székházában mutatták be azt a megrendítő angol nyelvű archív dokumentumkiállítást, mely a „ Never Again!”, vagyis „ Soha többé! ” címet viseli, s mely a felvidéki magyarság 1945 és 1948 közötti deportálásait, kitelepítéseit, a hontalanság éveit mutatja be megrázó fotókon, írásos anyagokon keresztül– a révkomáromi Fehér Csaba múzeumigazgatónak köszönhetően..

Ez a gyűjtemény jutott tegnap el a Palóc Múzeumba is – kiegészülve egy- a Nógrád Megyei Levéltár– által rendezett kamarakiállítással és helyi relikviákkal. A résztvevők kézbe kapták a kiállítás magyar ismertetőjét is , amelyet Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója állított össze Bódi Zsuzsanna fordításával, Szederjesi Cecília szöveggondozásával. A szép prospektust a megyei levéltár adta ki.

A színültig megtelt nagyteremben– ahol még a túlélők közül is sokan helyet foglaltak– Kozák Katalin énekét követően Tyekvicska Árpád vette át a szót. Mint mondta, a fájdalmas témára való emlékezés némiképp elégtételt adhat azoknak, akik 1945 és 1948 között alanyai voltak az embert próbáló szenvedéseknek. Medvácz Lajos polgármester a hatvan évvel ezelőtt megesett sorsfordító napokról szólva leszögezte: a benesi dekrétumok embertelen deportálásai, a magyar nyelvű iskolák bezárása, a magyar istentiszteletek megszüntetése, a mintegy 85000 magyar kitelepítése „ a határmenti etnikai arculat megtisztítása céljából” a történelem legigazságtalanabb megegyezései közé tartozott .– A kitelepítettek 160000 katasztrális hold földet és 15700 házat hagytak maguk után. Kártalanításuk csak részben valósult meg. Uniós tagállamként elvárjuk, hogy olyan jogrendben éljünk, mely az ilyen tragédiák megismétlődését megakadályozza. Határon átnyúló együttműködéseink a békés együttélést szolgálják– fejtette ki a városvezető, aki példaként említette meg Balassagyarmat és Szlovákgyarmat augusztusban aláírt együttműködési megállapodását. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke történelmi léptékű eszmefuttatásában arról szólt: az 1940-es évek német– és magyarüldözésének gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza. – A cseh értelmiségiek azt hangoztatták: Észak– Magyarországon él a cseh nemzet magyarországi ága. Ezzel a politikai koncepcióval gyökerezett meg a pánszlávizmus gondolata. 1848-49-ben a Habsburg Birodalom csehországi részében a csehek úgy érezték, Ausztria megmentheti őket a német terjeszkedéstől. 1867-től 1871-ig a csehek a dualista monarchiát trialistává kívánták alakítani, s mivel ez nem sikerült, a cseh politikai osztály a monarchia legsebezhetőbb része, a magyarság ellen fordult. 1918-ig a csehek tudatos magyarellenes propagandát folytattak, s e propagandát Szlovákiában sikerült a leginkább elültetni. A szabadkőműves és szovjet titkos ügynök Eduard Benes, Csehszlovákia elnöke a cseh hatalmi elképzelés részeként az észak–magyarországi szlovákokat is be kívánta kebelezni, így fogalmazódtak meg a mai határvonalak. A trianoni békeszerződés 10000 négyzetkilométernyi magyar területet csatolt el egy millió magyarral együtt– mondta a politikus, aki az 1944-től kezdődő magyarüldözésekről döbbenetes képet adott. A potsdami konferencia előtt már mintegy 40000 magyart telepítettek ki, majd a magyarokat és a németeket állampolgárságuktól, ötven hektár fölötti földjeiktől, közalkalmazotti és magánalkalmazotti viszonyuktól fosztották meg. Mintegy 45000 embert vittek kényszermunkára és internáló táborokba náci módszerekkel, majd megkezdődött a lakosságcsere is. 1945-ben bármilyen bűntettet, akár gyilkosságot is el lehetett követni a kollektív bűnösnek kikiáltott magyarokkal és németekkel szemben, majd 1946-ban a gyilkosok közkegyelemben részesültek. Duray Miklós meghúzta a szomorú mérleget: 30000 embert űztek el szülőföldjükről, 40000 lakost telepítettek szudéta vidékre, 90000 főt érintett a lakosságcsere, s az elhurcoltak, elmenekültek száma ismeretlen. Összességében 200000 felvidéki magyart érintettek a benesi dekrétumok. 400000 magyar kérte a reszlovakizációt, s ma mintegy félmilliónyi magyar él Szlovákiában. Karaffa Attila, a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum munkatársa a vándorkiállításról szólva hangsúlyozta: közös érdek az emlékezés, hogy a múlt gyalázata soha többé ne ismétlődhessen meg.

KÉPEK A KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓRÓL

 

 
HÍRADÁSOK A KIÁLLÍTÁSRÓL


Index.hu

Sme.sk

FIDESZ.hu

FIDESZ.hu2

Duray.sk

Neményi.net

Diskusie.sk

Hír TV

Webrádió

Klikkhír

Polgárinfó

Felvidék ma

Hunsor.se

Fotómédia