Nógrádi levéltári nap Losoncon

2010-09-09 20:59
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

 

 
ELŐADÁSOK, TANULMÁNYOK

 

A RENDEZVÉNY KÉPEI

A helybéli levéltárral karöltve Losoncon (Lučenec), a város nagy-nógrádi múltját szimbolizáló épületben, a Vigadó gyönyörű tánctermében rendeztük meg hetedik levéltári napunkat. A történelmi Nógrád vármegye nemesi családjainak címereivel díszített falak között közel százan gyűltünk össze 2005. október 27-én – szlovákiai és magyarországi nógrádiak –, hogy részt vegyünk a színes, egész napos programon.
Miután a Losonci Körzeti Hivatal elöljárója két nyelven köszöntötte a vendégeket, röviden bemutatkozott a Besztercebányai Állami Levéltár Losonci Fióklevéltára, majd a Nógrád Megyei Levéltár. A közös múlt emlékét, dokumentumait őrző intézmények vezetői (Mária Adamová – Losonc és Tyekvicska Árpád – Salgótarján–Balassagyarmat) örömmel sorolták az ezredforduló óta egyre élénkebbé váló, beteljesedő összetartozás-tudat eredményeit, a határokon átívelő iratfeltáró munkákat, kutatási projekteket (pl. Nogradica, Holocaust).
Nem véletlen, hogy a közös szervezésű konferencia fókuszában a Prága mellől Magyarországra származott család sarja, az európai műveltségű, erős Hungarus-tudattal alkotó evangélikus orvos, Perliczi János Dániel (1705–1778) állt. Nógrád hajdani főorvosának, az első losonci gyógyszertár megalapítójának, a magyarországi orvos- és sebészképzés megálmodójának 300. születésnapjára emlékeztünk.
A szlovák és magyar nyelven hallgatható előadások első blokkjában Perliczi korának protestáns értelmiségi létmódját mutatta be dr. Szelestei N. László budapesti, illetve dr. Zombori István szegedi egyetemi tanár. Értelmiségi kezdeményezések a 18. századi Magyarországon és a magyar társadalom, valamint A magyarországi evangélikus értelmiség a 18. század első felében című előadásaik segítségével képet kaptunk arról a leginkább Bél Mátyás nevével fémjelzett protestáns, gyakran külföldi származású, soknyelvű értelmiségi körről, amely külföldi egyetemeken szerzett, magas szintű tudását, európai látásmódját tanárként adta tovább jól felszerelt hazai iskolákban, vagy más értelmiségi pályákon kamatoztatta az ország érdekében. Tette mindezt a katolikus támadások kereszttüzében, a Habsburg hatóságok kerékkötő intézkedéseivel szemben.
Megismerkedve kicsit a 18. századi légkörrel, a protestáns értelmiségi lét sajátos vonásaival, három előadás erejéig maga Perliczi került a középpontba. A Pesten vagy Budán, esetleg Selmecen felállítandó orvosi és sebészi főiskola 1751-es (végül el nem fogadott) tervezetéről dr. Kapronczay Károly budapesti múzeumigazgató gondolatait hallgathattuk meg, Perliczi jelentősége a magyarországi orvoslástörténetben címmel. A Balassagyarmati Levéltár vezetője, dr. Hausel Sándor Perliczi és Nógrád vármegye kapcsolatáról, a tudós három arcáról beszélt: a Nógrád egészségügyi szabályzatát kidolgozó és Losoncon gyógyszertárat nyitó főorvosról; a nemesi címet (és ezzel számos ellenséget) szerzett, megyei táblabíróként a politikában is megjelenő nemesemberről; végezetül a barokk polihisztorról. Dr. Anton Bartunek eperjesi gyógyszerész Perliczi János Dániel és a késmárki Reimann doktor levelezése címmel állított össze előadást, melyben szó esett a folyóiratok híján oly fontos és aktívan használt protestáns értelmiségi levelezési hálóról, illetve az Eperjesen született, Késmárkon tevékenykedő Reimann járványorvosról, aki egyes hagyományok szerint Jenner előtt, a világon elsőként próbálta ki a himlő elleni védőoltást saját kisleányán.
A konferenciát a házigazdák zárták: Böszörményi István (füleki gimnáziumi tanár), dr. Puntigán József (losonci mérnök, várostörténész), Mária Adamová (a losonci levéltár vezetője) és dr. Jozef Drenko (ugyancsak losonci tanár) a város történetének egy-egy darabkájával gazdagította ismereteinket. Böszörményi István arról beszélt, és azt mutatta be képek segítségével, hogy milyen lehetett Losonc Perliczi korában (Losonc a 18. század első felében). Minden bizonnyal az orvos is tagja volt annak a kezdeményezőkész társadalmi körnek, amelybe beletartozott pl. Ráday Pál, Szilassy József és Kármán József, és amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Losonc gazdasági és kulturális központtá, a „Felvidék Debrecenévé”, „Nógrád vármegye legpallérozottabb városává”, a református kisvárosból sokszínű centrummá váljék. Dr. Puntigán József Losonc neves orvosai között a hosszú életű Buday Plichta Somát mutatta be részletesen, kitérve a 19. század második felében, 20. század elején tevékenykedő járványorvos valóban szerteágazó társadalmi szerepvállalására (a tűzoltóegylet megalapítója, a tanítóképzőben ingyen oktató tanár, a közművelődési egylet és a kaszinó választmányi tagja, szakmai társulatok tagja, királyi tanácsosi cím birtoklója). Mária Adamová Losonc kórházai címmel tartott előadásában rendkívül részletesen ismertette azt a hosszú, a 19. század elejétől egészen a második világháború utáni évekig tartó folyamatot, melynek során a helyi szegényházat, ispotályt a katonai és modern városi kórházak váltották fel. Jozef Drenko végül Losonc egészségügye a 19. században címmel tartotta meg előadását. Megtudhattuk, mely betegségek feleltek akkoriban a legtöbbek haláláért, milyen intézményei, karitatív kezdeményezésű segélyszervei voltak a városnak, végül az előadó egy sor kuriózumot vonultatott fel a megye egészségügyéből. Szó esett nógrádi sziámi ikerpárról, hatos ikrekről, óriásgyermekről, egy 52 utóddal megáldott édesapáról és sorolhatnánk tovább.
A konferencián elnöklő dr. Hausel Sándor záró szavait, illetve a Nógrád megyei és a losonci orvostársadalom képviseletében megjelentek emlékbeszédeit követően koszorúk kerültek Perliczi emléktáblájára – a Fekete Sas patika falára.
 
A RENDEZVÉNY KÉPEI