A szlovákiai levéltárak kialakulása és szervezeti felépítése

2010-09-14 09:01
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A szlovák levéltári szervezet lényegesen különbözik a magyarországi levéltári rendszertől, ami leginkább annak a következménye, hogy a Csehszlovák Köztársaság 1918-ban történt megalakulása után eltérően fejlődött a két állam közigazgatási és jogi rendszere. A kezdeti években Csehszlovákiában kevés figyelmet szenteltek a levéltárügynek. A Csehszlovák Oktatásügyi Minisztérium 1919-ben Václav Chaloupecký egyetemi tanárt bízta meg a könyvtárak és levéltárak szakfelügyeletével. Az elképzelések szerint mellette egy egész hivatalnak kellett volna kiépülnie, amire azonban sohasem került sor. A szakfelügyelő tevékenysége lényegében a levéltári anyag külföldre való kivitelének a megakadályozására, illetve a csehszlovák állam külfölddel szemben támasztott igényeinek megfogalmazására szorítkozott.
    1923-ban Szlovákiában átszervezték a megyéket, majd 1928-ban új közigazgatási rendszert vezettek be. A volt megyei levéltárak feletti felügyelet ellátása 1928-tól az újonnan megalakított Országos Közigazgatási Hivatal mellett létrehozott levéltár feladata lett volna. Ebben a levéltárban néhány történész tevékenykedett, akik azonban a levéltári munkálatok helyett főleg történeti kutatásokkal foglalkoztak. Ebben az időben több helyen került veszélybe a szakfelügyelet nélkül maradt egykori megyei anyag, sőt több városban a levéltárosi állást is megszüntették.
    Nem változott a helyzet a Szlovák állam 1939-ben történt megalakulása után sem, bár a visszaállított megyerendszer némileg javított az egykori megyei anyag kezelésén. A második világháború súlya károkat okozott: Hont megye iratainak nagy része, valamint a garamkereszti egyházi levéltár például ekkor pusztult el. Negatívan befolyásolta a levéltárak sorsát a gyakori költözködés is.
    A második világháborút követő években Csehszlovákiában a levéltárak irányítása a Belügyminisztériumhoz, illetve Szlovákiában annak kihelyezett megfelelőjéhez, a Belügyi Megbízott Hivatalához került. Ez azzal is összefügg, hogy az egykori Országos Közigazgatási Hivatal hatáskörét a Belügyi Megbízott vette át, és hozzá került a már említett levéltár is. A háború után megváltozott a közigazgatás, megszűnt a szlovák állam idején újra bevezetett megyerendszer és az egykori járási hivatalok helyébe járási nemzeti bizottságok léptek, amelyek a már említett Belügyi Megbízott hatáskörébe kerültek. Mellettük irattárak alakultak, amelyek az egykori járási hivatalok iratanyagát is kezelték. Miután 1949-ben létrehozták a kerületi nemzeti bizottságokat, ezek mellett is létrejöttek levéltárak, amelyek az egykori megyék iratanyagát kezelték.
    A Belügyi Megbízott Hivatala alá tartozó kerületi levéltárak megalakulását megelőzte a Mezőgazdasági és Földreformot Végrehajtó Megbízott Hivatala mellett létrejött mezőgazdasági levéltár és az ahhoz kötődő fióklevéltári hálózat kiépítése. Ezek kezdetei 1947-re nyúlnak vissza, amikor megindult a nagybirtokok elkobzása. Pozsonyon kívül még 6 fióklevéltár alakult, s ezekbe összpontosították a megszüntetett nagybirtokok iratanyagát, amivel együtt több család egykori levéltárát is begyűjtötték. A levéltárak további fejlődésére nagy hatással volt a Megbízottak Testületének határozata értelmében létrehozott Szlovák Levéltári Bizottság, amely a Prágában székelő és a Belügyminisztérium mellett létrehozott Levéltári Bizottság része volt. Ezekből a bizottságokból jött létre 1953-ban a Cseh Levéltári Igazgatóság és a Szlovák Levéltári Igazgatóság. 1954-ben jelent meg az első kormányrendelet a csehszlovákiai levéltári rendszerről, ami elsősorban az állami levéltárak hálózatának kialakítását jelentette. A kormányrendelet értelmében létrejött az Állami Központi Levéltár és az egyes közigazgatási kerületekben is állami levéltárak létesültek. A többi levéltár (a járási és az üzemi levéltárak) a kormányrendelet szerint a Belügyminisztérium Kerületi Igazgatóságai felügyelete alá került A következő jelentős változás 1956-ban következett be, amikor a központi és a kerületi levéltárakba beolvadtak a Mezőgazdasági és Földreformot Végrehajtó Megbízott Hivatala mellett létrejött levéltárak.
   Lényeges változás történt a levéltári hálózatban 1960-ban is, amikor a közigazgatási reform nemcsak a kerületi rendszert változtatta meg (a hét kerület helyett három maradt), hanem a járások számát is csökkentette (89-ről 33-ra). Ennek megfelelően kerületi hatáskörrel felruházott három állami levéltár létesült: a Besztercebányai-, a Kassai- és a Pozsonyi Állami Levéltár. A biccsei levéltár a besztercebányai, a nyitrai a pozsonyi, a lőcsei és az eperjesi pedig a kassai levéltár fióklevéltára lett. A járási levéltárak száma is erősen csökkent: átlag olyan 2-3 járás levéltárát vonták egybe.
    1969-ben a levéltári hálózat újabb változására került sor a Csehszlovák Köztársaság föderatív átszervezése folytán. 1969 januárjától önállósult a Központi Bányalevéltár és az állami levéltárak fióklevéltárai állami területi levéltár elnevezéssel működtek tovább. Ezek a levéltárak már függetlenek voltak a közigazgatástól. A változásokat az első szlovák levéltári törvény 1975-ben szentesítette. A föderatív elrendezés után három új járás és így 3 új járási levéltár jött létre: a nagykürtösi, a varannói és a vízközi. 1975-től két központi szintű levéltár működött Szlovákiában, az Állami Központi Levéltár Pozsonyban és az Állami Központi Bányalevéltár Selmecbányán. Mindkettő hatásköre kiterjedt Szlovákia egész területére. Az állami területi levéltárak pedig Nyitrán, Pozsonyban Biccsén, Besztercebányán, Lőcsén, Kassán és Eperjesen működtek. A törvény szerint a pozsonyi és a kassai városi, valamint a járási levéltárak is állami levéltáraknak minősültek. Jellemző az új jogszabály következetlensége, hogy a pozsonyi járási levéltárat a területi, a kassait pedig a járási levéltárak közé sorolta. A járási levéltár elnevezés a törvény értelmében állami járási levéltárra módosult, bár fenntartóik továbbra is a járási nemzeti bizottságok maradtak. 1975-ben összesen 35 állami járási levéltár létezett Szlovákiában. A felsorolt levéltárakon kívül szaklevéltárak is működtek, melyeket fenntartóik szakintézeteiként tartotta nyilván a levéltári törvény.
    A levéltári hálózatban 1975 óta újabb változások történtek. A Pozsonyi Állami Központi Levéltár neve 1991-ben törvénymódosítással Szlovák Nemzeti Levéltárra változott, ugyanakkor Kassa levéltára közös állami és városi fenntartású levéltár lett, a pozsonyi városi levéltárat pedig a járási levéltárak közé sorolták be.
    1990-től, miután megszűntek a járási nemzeti bizottságok, az állami járási levéltárak fenntartói a nemzeti bizottságok helyébe lépő járási hivatalok lettek. Az 1996-os közigazgatási reform alkalmával, amikor Szlovákiában ismét kisebb járások jöttek létre, a járási levéltárak hálózata alapvetően nem változott, csak két helyen, Lőcsén és Selmecbányán alakult új járási levéltár. Megváltozott azonban azoknak a levéltáraknak az elnevezése, amelyek nem fenntartóik székhelyein működtek, hanem olyan városokban, amelyek új járási hivatalok székhelyei lettek. Ilyen módon három levéltár elnevezése változott meg: a Galántai Állami Járási Levéltár neve Vágsellyei Állami Járási Levéltárra, a Szenicei Állami Járási Levéltáré Szakolcai Állami Járási Levéltárra és a Pozsonyvidéki Állami Járási Levéltáré Bazini Állami Járási Levéltárra.
    A szlovák levéltártörténetben ismét lényeges változást hozott a 2002-ben elfogadott új szlovák levéltári törvény. Ennek értelmében 2003 januárjától a nyitrai, a pozsonyi, a biccsei, a besztercebányai, a kassai, a lőcsei és az eperjesi állami területi levéltár neve állami levéltárra módosult, s a felsorolt hét állami levéltár fióklevéltáraivá váltak az állami járási levéltárak. Ezt a változást nemcsak az egységes irányítás szüksége, de főleg az váltotta ki, hogy a járási levéltárak fenntartói, a járási hivatalok, 2004-ben megszűntek. Az állami levéltárak fióklevéltárait a levéltári törvény mellékletében tették közzé. A levéltárak hálózata annak ellenére, hogy számszerűen az állami levéltárak száma megegyezik a jelenlegi kerületek, közigazgatási egységek számával, nem egyezik a jelenlegi szlovák közigazgatási beosztással, ugyanis a törvény a Pozsonyi Városi Levéltárat az állami levéltárak (egykori területi levéltárak) sorába helyezte. A városi levéltár fenntartója továbbra is a Belügyminisztérium maradt, tehát a levéltár ma is független az önkormányzattól. Így nevében a városi szó csupán a levéltár gyűjtőterületének a meghatározását jelenti.
    A Belügyminisztérium alá tartozó 47 állami (2 országos, 8 állami és 37 fiók) levéltáron kívül Szlovákiában jelenleg szaklevéltárak, üzemi levéltárak, egyházi levéltárak és egy városi, a kassai levéltár működik. Kassa város levéltára teljes mértékben önkormányzati levéltár, hiszen 2003 januárjától csak önkormányzati költségvetésből tartják fenn.
    A szaklevéltárak hálózata az önálló szlovák állam 1993. évi megalakulása után jelentősen változott. A szaklevéltárak sorában találjuk jelenleg a Szlovák Külügyminisztérium, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Köztársasági Elnök, a Szlovák Nemzeti Bank, a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Szlovák Nemzeti Galéria, a Központi Térképészeti Hivatal, a Szlovák Nemzeti Könyvtár, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma, a Szlovák Rádió, a Szlovák Műemlékvédő Hivatal, a Szlovák Televízió, a Körmöcbányai Pénzverde, a Matica Slovenská, a Nemzeti Filmintézet, a Komenius Egyetem, a Közgazdasági Egyetem, a Műegyetem, a Színházi Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Levéltárát. A legújabb szaklevéltár pedig Szlovákiában a Kommunizmus Bűntetteit Dokumentáló Intézet mellett 2004-ben létrejött iratgyűjtemény.
    A szlovák levéltári törvény szerint a felsorolt nyilvános levéltárakon kívül magánlevéltárak is létezhetnek. Ilyenek például az egyházi intézmények levéltárai, azonban jelenleg csak kevés egyházi intézmény mellett működik levéltár. Fondjegyzékeik eddig szintén nem készültek el, bizonyára csak a jövőben kerülnek a központi nyilvántartásba.