Főoldal >  Ragyolc > 

Ragyolci falukutatási projektismertető

2010-09-22 08:36
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A „Közös múltunk – történelmi áttekintés“ c. projekt keretében megvalósult társadalomtudományi terepkutatás 2010. május 8. és szeptember 29. között zajlott a szlovákiai Ragyolc községben. A kutatás négy részből állt:

 

I. A statisztikai adatgyűjtés, külső szakértőkkel egyeztetett szempontok szerinti kérdőíves feldolgozás, amely két területre fókuszált: 1. A meglévő hivatalos statisztikai adatok (népszámlások, nemzetiségi és etnikai összetétel, parlamenti választások községi eredményei) összegyűjtése és elemzése; 2. a község területén elvégzett kutatás, amelynek alappillére a háztartás – ezen belül a család – volt, és a nemzetiségi és etnikai változásokra helyezte a hangsúlyt. Minden személy esetében azonos adatokra voltunk kíváncsiak: a szülők nemzetisége, nem (férfi, nő) az elvégzett iskolák tanítási nyelve, nemzetiség, az otthon és az otthonon kívül használt nyelv.

 

II. A tárgyiasult múlt emlékeinek feltárása és begyűjtése terén az előzetesen prognosztizálthoz képest szerényebb eredménnyel jártunk. A terepmunka során kiderült ugyanis, hogy a községet az 1960-as években már felgyűjtötték a múzeumok, illetve a műgyűjtők, műkereskedők. Másrészt a régiségek értéke mára tudatosult a község lakosaiban, ezért azokat szinte kizárólag digitalizált formában adták át részünkre. Két begyűjtött dokumentumra külön is felhívjuk a figyelmet: a község 1914–1928 között vezetett képviselő-testületi jegyzőkönyve, valamint a szintén digitálisan átadott telekkönyvi összesítő pótolhatatlan és értékes, informatív dokumentum, amely közgyűjteményben nem lelhető fel.

III. A mikrokörnyezeti kutatás eredményeit, számos tárgyat és fotót bemutató kiállítás megnyitójára 2010. szeptember 9–10-én, a füleki Városházán, a társadalomtörténeti konferencia tartama alatt került sor. Itt került bemutatásra a Ragyolcon készült interjúk felhasználásával készült tematikus demonstrációs film is.

IV. A község idősebb lakóinak interjúvolása során összesen hat adatközlővel több mint hét és fél órányi felvétel született. A kutatócsoport arra törekedett, hogy az felkért megszólalók lehetőleg a helyi társadalom minél szélesebb rétegeit képviseljék szociális és etnikai tekintetben, illetve a ragyolci közösségi élet, jellegzetes életmódok más-más szegmenseit ismertessék behatóan. Közülük négy magyar – egy igazgató-tanító, egy földműves nagygazda, egy templombíró és egy háztartásbeli asszony –, egy szlovák és egy roma nemzetiségű. Az adatközlők előbb a saját koncepciójuk szerint mondhatták el, hogy életük hogyan fonódik össze a közösségi lét helyi szerveződési formáival, milyen sorsfordító eseményeket tartanak fontosnak a falu életében, hogyan értékelik a falu interetnikus kapcsolatait, hogyan tudnák felvázolni annak térbeli illetve időbeli változásait. A beszélgetések vezetői ezután a 20. századi impériumváltások vonatkozásaira kérdeztek rá tételesen. Minthogy az adatközlők 1921 és 1936 közötti születésűek voltak, a visszaemlékezések mélységének határait természetesen a két világháború közötti Csehszlovákiában megélt események adták, elsősorban a belső kolonizáció, majd az első bécsi döntés. Az 1945 utáni korszakban a magyarellenes intézkedések csak alig érintették a helyi magyarságot; a folyton változó magyar–szlovák hatalmi viszony megtanította a lakosokat, hogy ki kell állniuk egymás mellett. 1946–1948-ban a helyi magyar nagygazdákat pl. a szlovák bíró mentette meg a kitelepítéstől.
A szlovák adatközlőnek főként a Ragyolcot körülölelő puszták és kőbányatelepek szlovákok általi betelepítésével, valamint a szlovák–magyar együttélés alakulásával kapcsolatos kérdéseket tettek fel a beszélgetés vezetői. A roma adatközlő a cigányság falun belüli lokalizációjának és a többséghez való viszonyának változásait vázolta, illetve részletesen előadta gyűjtőtáborba hurcolásának történetét.
A beszélgetések zárásaként a legelterjedtebb életmódformákra, helyi közéletre és a kollektív emlékezet határmentiségre vonatkozó adataira kérdeztek rá a kutatók. Rögzítésre kerültek a helyi futballcsapat, az iskolák, a katolikus hitélet, kő- és szénbányák, paraszti gazdálkodás, a határon átnyúló csempészés és szökések, valamint a híres betyárok emlékei.

 

A falukutatás részletes eredményeiről az alábbi linkre kattintva tájékozódhat.

 

Ragyolci falukutatási projekismertető

 

A „Közös múltunk – történelmi áttekintés“ c. projekt keretében megvalósult társadalomtudományi terepkutatás 2010. május 8. és szeptember 29. között zajlott a szlovákiai Ragyolc községben. A kutatás négy részből állt:

 

I. A statisztikai adatgyűjtés, külső szakértőkkel egyeztetett szempontok szerinti kérdőíves feldolgozás, amely két területre fókuszált: 1. A meglévő hivatalos statisztikai adatok (népszámlások, nemzetiségi és etnikai összetétel, parlamenti választások községi eredményei) összegyűjtése és elemzése; 2. a község területén elvégzett kutatás, amelynek alappillére a háztartás – ezen belül a család – volt, és a nemzetiségi és etnikai változásokra helyezte a hangsúlyt. Minden személy esetében azonos adatokra voltunk kíváncsiak: a szülők nemzetisége, nem (férfi, nő) az elvégzett iskolák tanítási nyelve, nemzetiség, az otthon és az otthonon kívül használt nyelv.

 

 

II. A tárgyiasult múlt emlékeinek feltárása és begyűjtése terén az előzetesen prognosztizálthoz képest szerényebb eredménnyel jártunk. A terepmunka során kiderült ugyanis, hogy a községet az 1960-as években már felgyűjtötték a múzeumok, illetve a műgyűjtők, műkereskedők. Másrészt a régiségek értéke mára tudatosult a község lakosaiban, ezért azokat szinte kizárólag digitalizált formában adták át részünkre. Két begyűjtött dokumentumra külön is felhívjuk a figyelmet: a község 1914–1928 között vezetett képviselő-testületi jegyzőkönyve, valamint a szintén digitálisan átadott telekkönyvi összesítő pótolhatatlan és értékes, informatív dokumentum, amely közgyűjteményben nem lelhető fel.

III. A mikrokörnyezeti kutatás eredményeit, számos tárgyat és fotót bemutató kiállítás megnyitójára 2010. szeptember 9–10-én, a füleki Városházán, a társadalomtörténeti konferencia tartama alatt került sor. Itt került bemutatásra a Ragyolcon készült interjúk felhasználásával készült tematikus demonstrációs film is.

IV. A község idősebb lakóinak interjúvolása során összesen hat adatközlővel több mint hét és fél órányi felvétel született. A kutatócsoport arra törekedett, hogy az felkért megszólalók lehetőleg a helyi társadalom minél szélesebb rétegeit képviseljék szociális és etnikai tekintetben, illetve a ragyolci közösségi élet, jellegzetes életmódok más-más szegmenseit ismertessék behatóan. Közülük négy magyar – egy igazgató-tanító, egy földműves nagygazda, egy templombíró és egy háztartásbeli asszony –, egy szlovák és egy roma nemzetiségű. Az adatközlők előbb a saját koncepciójuk szerint mondhatták el, hogy életük hogyan fonódik össze a közösségi lét helyi szerveződési formáival, milyen sorsfordító eseményeket tartanak fontosnak a falu életében, hogyan értékelik a falu interetnikus kapcsolatait, hogyan tudnák felvázolni annak térbeli illetve időbeli változásait. A beszélgetések vezetői ezután a 20. századi impériumváltások vonatkozásaira kérdeztek rá tételesen. Minthogy az adatközlők 1921 és 1936 közötti születésűek voltak, a visszaemlékezések mélységének határait természetesen a két világháború közötti Csehszlovákiában megélt események adták, elsősorban a belső kolonizáció, majd az első bécsi döntés. Az 1945 utáni korszakban a magyarellenes intézkedések csak alig érintették a helyi magyarságot; a folyton változó magyar–szlovák hatalmi viszony megtanította a lakosokat, hogy ki kell állniuk egymás mellett. 1946–1948-ban a helyi magyar nagygazdákat pl. a szlovák bíró mentette meg a kitelepítéstől.
A szlovák adatközlőnek főként a Ragyolcot körülölelő puszták és kőbányatelepek szlovákok általi betelepítésével, valamint a szlovák–magyar együttélés alakulásával kapcsolatos kérdéseket tettek fel a beszélgetés vezetői. A roma adatközlő a cigányság falun belüli lokalizációjának és a többséghez való viszonyának változásait vázolta, illetve részletesen előadta gyűjtőtáborba hurcolásának történetét.
A beszélgetések zárásaként a legelterjedtebb életmódformákra, helyi közéletre és a kollektív emlékezet határmentiségre vonatkozó adataira kérdeztek rá a kutatók. Rögzítésre kerültek a helyi futballcsapat, az iskolák, a katolikus hitélet, kő- és szénbányák, paraszti gazdálkodás, a határon átnyúló csempészés és szökések, valamint a híres betyárok emlékei.